A csiszolt üveg a cseh történelemben
Mi a csiszolt üveg története Csehországban, mikor beszélünk üvegről és mikor cseh kristályról? Mindezt és még sok minden mást is összeállítottunk egy új cikkben.
Az üveg fejlődésének részletes útját hazánkban a Törékeny művészet, erős hagyomány című cikkünkben tárgyaltuk, most azonban a kézzel csiszolt üvegre fogunk összpontosítani hazánkban. A 19. század végéig csiszolt üvegről beszéltünk, és csak később honosodtak meg a vésett (csiszolt) és a csiszolt üveg (mélycsiszolt) elnevezések. Mi előzte meg a legszebb és leghagyományosabb megmunkálások létrejöttétt? Erről fogunk beszélni ebben a cikkben, amelyet az Önök számára készítettünk.
Üvegmetszés a történelem hajnalán
Az üvegmetszés hozta létre a ma ismert csiszolt üveg készítésének alapjait. Területünkön az időszámításunk előtti időkben, a kelta La Tène-kultúra korszakában gyökerezik. Üveggyöngyökbe és apró tárgyakba véstek kovakő heggyel vagy smarag vésővel. Ez a módszer lehetővé tette a tárgyak pereme mentén húzott egyszerű vonalak létrehozását.
A Přemysl-ház és a Luxemburg-ház korszaka
Csehországban az alkalmazott üvegművészet a Přemysl-korszakban és a luxemburgi időszakban, azaz a 13. és 14. században fejlődött ki. Abban az időben rengeteg olyan épületet építettek, amelyekhez ablakokra volt szükség. Magas, sípoknak nevezett kelyheket is készítettek. Ha a díszítést sekély gravírozással végezték, egy valamivel kifinomultabb mechanizmust használtak - egy csiszolókorongot, amelyet íjhajtással forgattak. A korongra csiszolóanyagot vittek fel – általában vízzel kevert homokot. A díszek virágosak, geometrikusak és figuratívak voltak.
II. Rudolf udvarában.
Az üvegkészítés igazi fellendülése a reneszánsz idején, pontosabban II. Rudolf császár uralkodása alatt következett be. A császár a művészet – beleértve az üvegművészetet is – nagy támogatója volt, és fontos szerepet játszott annak fejlesztésében. Támogatásának köszönhetően a cseh üveggyártás még a velencei termelést is felülmúlta, ami azt jelentette, hogy elérte a világcsúcsot.
A 16. és 17. század fordulója forradalmi időszak volt az üvegmetszésben (a 19. század végéig “üvegmetszésről és üvegmetszőkről” beszéltünk). A 16. századig az üveget csak sekélyen csiszolták (metszéssel). Az díszelemeket egyszerű alapvágásokból állították össze, hogy ne gyengítsék a vékony falú üveget. A 17. század végén vastag falú üveget kezdtek gyártani, és az üvegmetszés mélyülhetett. Szó szerint. A díszítések így plasztikusabbá váltak. Az üvegmetszők már eljátszhattak a fényességgel, mattsággal, formákkal és figurákkal, mivel a vastag falú üveg ideális “vászon” volt ehhez. Először üveglapocskákon alkalmaztak új technikákat, amelyeket aztán például ablakbetétekbe illesztettek. Később más témákra. Szüntelenül keresték a hegyikristály megfelelő helyettesítését, mivel annak lelőhelyei korlátozottak voltak, ára pedig folyamatosan emelkedett.
Lehmann ikonikus művei, forrás: wikipedia.org
Lehmann - a csiszolt kristály atyja
Caspar Lehmann II. Rudolf udvari művésze volt. Üveg-, hegyikristály- és drágakőcsiszolóként nemcsak Prágában, hanem Bécsben, Linzben és Drezdában is dolgozott. A leghíresebb alkotása az úgynevezett Lehmann-féle Potestas, Nobilitas és Liberalitas serleg 1605-ből. Ez a legrégebbi szignózott és dátumozott üvegtárgy. A kelyhet a 19. század végén fedezték fel Hluboká nad Vltavou-ban, és azóta számtalan nagyon változatos alkotást találtak, amelyek mind minőségben, mind stílusban nagy eltéréseket mutatnak. Az anatómiai pontatlanságokkal tarkított egyszerű üvegmetszetektől a drágakövek és hegyikristályok csiszolt kristályain át a kor más üvegmetszők alkotásait messze felülmúló remekművekig.
De egy dolog teljesen biztos – Caspar Lehmann volt az első, aki gyémántot használt az üveg metszéséhez. És ezért őt tekintik a csiszolt kristály atyjának. Ő volt az első, aki mélyen vágott az üvegbe, lefektetve ezzel az üvegcsiszolás alapjait. Lehmann nemcsak halhatatlan műveket hagyott maga után, hanem egy teljesen új üvegcsiszoló generációt is, amely tovább terjesztette örökségét.
A vágógépet is továbbfejlesztette. Lehmann egy olyan litográfiai gépből indult ki, amely nagyon hasonlított a mai, kevésbé modern litográfiai gépekhez. Pedálozással vagy vízi meghajtással működött, és homokkőiszapot használt dörzsanyagként.
A harmincéves háború után, avagy a barokk
A harmincéves háború számos üvegműhelyt temett el, és jelentősen lelassította az üvegkészítés fejlődését. De a háború után béke lett, és az üveg fejlesztése ott folytatódott, ahol abbamaradt. A barokk a díszítés, a gazdag dekorációk, az illúziók és a csodák korszaka, ami az üvegcsiszolásban is tükröződik. A 'cseh üveg' kifejezést elhagyják, és létrejön a 'cseh kristály' elnevezés, amely a hegyikristály méltó és csodálatos helyettesítőjét jelöli.
A barokk stílusban nincs kihasználatlan felület, és az alkotás ennek megfelelően alakul – ikonikus kristálycsillárok készülnek csiszolt függőkkel, domború és homorú edényekkel, magas lábakon. Az üvegcsiszolók a fény, a formák és a tükröződések játékát használják. A barokk megnyitotta az utat a fantázia és a lenyűgöző felületek előtt, amelyek ugrásszerűen fejlesztik az üvegcsiszolást és a formatervezést.
Szemléltető fotó - ikonikus kristálycsillárok
És mi történt ezután?
Az üveg ismét hanyatlásnak indult, és csak a sziléziai régió őrzi meg minőséget, ahol lassan megjelennek a rokokó stílusok – allegorikus díszek, portrék, városi jelenetek. Csiszolt csészéket, gondolákat, palackokat és kancsókat gyártanak. A nagykereskedők vállalatokba tömörülnek. És Csehország ismét az üvegtrónon ül.
A 19. század elején értékesítési válság volt, amelyet a cseheknek színes felületű és gazdag csiszolású, belül színes kristályokkal ellátott kristálytárgyak gyártásával sikerült leküzdeniük. A kétrétegű kristály tulajdonságait, amely színes és átlátszó réteggel is rendelkezik, szintén felhasználják, és a csiszolás új dimenziót nyer.
A 19. század második felében az üvegcsiszolók felhagytak ezzel a szakmával, mert már nem volt kifizetődő. Több kisebb műhely is létrejön, amelyekre a szecesszió kezd hatni. A metszőkből csiszolók lesznek, az üvegmetszésből pedig üvegcsiszolás. Intenzíven használják a homokfúvást is. Mindemellett megszületik az irizált üveg is. A dobruškai Ladislav Prostředník úr pedig most először csiszolja a PK500 mintát az egyik munkáján. Ő volt a felelős a leghíresebb és legkelendőbb üvegdekoráció megalkotásáért, amely hagyománnyá és a modern üvegkészítés arcává vált Csehországban.
a legendás PK500 dekoráció
Ma
A modern történelem és az üvegcsiszolás már nem kínál forradalmi változásokat. A folyamatosan fejlődő és hatékonyabb csiszolóeszközökön kívül a technika ugyanaz marad – semmi sem pótolhatja az évtizedes tapasztalattal rendelkező üvegesmesterek arany kezét. A kézi üvegcsiszolás továbbra is idő- és tehetségigényes művészet, a kiváló csiszolóeszközök ellenére is. És ez a művészet biztos kezet, precizitást, kitartást, szellemi és testi erőt, és ami a legfontosabb, szépérzéket, képzelőerőt és a mesterség iránti szeretetet igényel.
Jelenleg a cseh üveggyártás a fogyasztói gépi gyártásra, valamint a kézzel készített és művészi stúdióminőségű gyártásra összpontosít. A cseh üvegművészet különlegessége a színes kétrétegű kristály, amelyet ma is csak kézzel lehet előállítani, ezért ez a legértékesebb és legigényesebb is az előállítása során. Hihetetlenül sok kézen fog áthaladni, mielőtt eléri az otthonát. Írtunk egy cikket a teljes útjáról.
A kézzel készített színes kétrétegű kristály előállítása és útja a hutától az otthonáig
A kapott kristály gyönyörű, de az előállítása meglehetősen fáradságos. Több tucat óra és több tucat kéz munkája szükséges ahhoz, hogy ebből a kristálydarabból a végtermék váljon. Gyere el, és nézd meg velünk az utat a hutától az otthonáig.
Reméljük, hogy a cikk elolvasása után egy kicsit több szeretettel fogsz tekinteni a kézzel csiszolt üvegre. Nagy érték, hagyomány és energia rejlik benne, melyek továbbadásában örömmel segítünk.
